E havi bejegyzéseimben a pestis után a másik talán leghírhedtebb fertőző betegségről lesz szó, a koleráról. Ez a fertőzés szintén több alkalommal söpört végig a történelem alatt, és sajnos még a mai világunkban is – elsősorban nem megfelelő higiéniás körülmények között- bizony még jócskán fellelhető.
A kolera tulajdonképpen egy baktérium - az ún. Vibrio cholerae - által okozott fertőző betegség, melynek legjellemzőbb tünete a vizes ún. rizslé színű és extrém mértékben gyakori hasmenés, ami kezelés nélkül nagyon gyorsan kiszáradáshoz vezethet. A fertőzés forrása legtöbbször víz, vagy valamilyen magas víztartalmú készítmény, étel. A kolera gyorsaságát mutatja, hogy tünetei, a betegség kifejlődése, a fertőzött anyag elfogyasztása után akár 2 órával is már megtörténhet.
A mai időkben is évente 2-5 millió ember fertőződik meg a betegséggel, akik közül sajnos 100-120 ezer meg is hal.
A kolera történelme
A betegség már régóta ismert, a hippokratészi időkbe, vagy talán még korábbra nyúlik vissza. Az első feljegyzéseket a betegségről egy 1563-es indiai beszámolóban is olvashatjuk, de az új modern nézet szerint a betegség történelme 1817-ben indul. Ekkor ugyanis a kolera „világkörüli útjára indult” ősi hazájából, Indiából, a Gangesz delta torkolatától. Innentől kezdve millióan kapták el a ragályt és haltak abba bele, noha ez egy megelőzhető betegség. Régen azt hitték, hogy a betegséget a „rossz levegő” okozza, nem tudtak semmit az előidéző Vibrio cholerae baktériumról, mely kiválóan szaporodik meleg vízben és terjed fertőzött vízzel vagy étellel.
A kutatók úgy tartják, hogy az általunk már nyomon követett történelemben a kolerának 6 már lezajlott, földrészeken átívelő kirobbanása, terjedése volt. A 7. ilyen nagy járvány éppen most zajlik a világ fejlődő országaiban.
Az első járvány, ahogy azt már fent említettem, 1817 körül indult útjára. A terjedés valószínűleg az ipari forradalomnak, és az akkori modernizálódásnak volt köszönhető, mely már több kontinenst is érinthetett. A kiindulási pont a Gangesz delta torkolata volt. Innen terjedt a kolera el egész Indiában, betört Kínába, Japánba, Dél- Kelet-Ázsia egyes részeibe, a Közel-Kelet nagy részébe, Madagaszkárra, Afrika Zanzibárral szemben levő keleti partjaira. A járvány 1823-ban azonban elült, és a Kaukázuson túlra nem jutott, Európát nem érte el és a Bengáli öbölig visszahúzódott.
Indiával kapcsolatban fontos megemlíteni itt azt, hogy ez az ország a brit gyarmatosítás jelentős része volt, és agresszív modernizáláson ment keresztül. A betegség terjedése a kialakított kereskedelmi útvonalak mentén zajlott.
Hogy ebben az időszakban (1817-1823) pontosan mennyien haltak meg a betegségben, nem tudjuk, de bizonyos brit jelentésekből kiindulva, a kutatók úgy gondolják, hogy a halálos áldozatok száma csak Indiában több százezer lehetett. 1820-ban csak az indonéziai Jáván egyedül volt a halottak száma 100 ezer.
Forrás:
http://www.cbc.ca
