A pestis számos kor történelmébe jócskán beleszólt...
Az Antoninuszi pestis
A járvány Marcus Aurelius Antoninuszról kapta a nevét, aki abban a korban majdnem egyenlő mértékben osztozott a hatalmon Lucius Verusszal. Ez a pestis járvány (Kr.u. 1609 körül) nem járt egyedül, mellette még más kórság (kanyaró vagy himlő) is bekerült a Római Birodalomba. Igen, bekerült, ugyanis a betegségeket a Közel-Keletről hazatérő katonák hurcolták be. A fekete halál kilenc év múlva ismételten elterjedt és körülbelül napi (!) 2ezer emberéletet követelt Rómában - tudjuk meg az akkori történelemírótól, Dio Cassiustól. Ez a fertőzöttek egynegyedét jelentette. Az összhalálozás nagyjából 5 millió főre volt tehető. A pestis megtizedelte a római hadsereget és egyes területeken a lakosság harmadát elvitte. A járványnak drasztikus szociális és politikai hatásai voltak az egész birodalomban, mely különösen a művészetekben hagyott nyomot.
Jusztiniánuszi pusztítás
Kr.u. 518-ban Jusztiniánusz császár vezette a Kelet-Római Birodalmat (Bizánc), mely annak fénykorát is jelentette. Az egykori Római birodalom területéből sokat visszaszerzett, uralkodását aranykornak is nevezik.
Egyiptom és Etiópia felől azonban a fekete halál elérte a fellendülésnek induló területet, és a birodalom terjeszkedését egy évtizedre megbénította. Ez a járvány a 8.szd.-ig folyamatos pestis-hullámokat okozott még Európa, illetve Ázsia szerte, és az általunk akkor ismert világban, a Mediterráneumban több mint 100 millió ember halálát követelte. Az 540-es években megérkező járvány az itáliai hadjárat kellős közepén tört ki és óriási demográfiai csökkenést eredményezett, mely a munkaképes lakosság és természetesen a besorozható katonák számának drasztikus esését eredményezte. Összességében a pestist tartják annak az egyik fő okának, hogy nem sikerült a korábbi Római Birodalom helyreállítása.
A „nagy pestis járvány” (1347-1351)
A járvány eredetileg Kínából indult 1334-ben és a nagy kereskedelmi útvonalak mentén érte el először a Krím-félszigetet ( kb. 1346), Konstantinápolyt, majd egész Európát, ahol annak lakosságának 60%-át követelte! A terjedés útvonaláról megoszlanak egyébként a vélemények. Egész városok haltak ki! Egyes korabeli történetírók azt mesélik, hogy egyes helyeken egész egyszerűen nem maradt annyi túlélő, hogy a holtakat elbírta volna temetni. Bár a halálozás világszerte iszonyatos méreteket öltött – ezt ma 75 millióra becsülik (Európában kb. 25-50 millió) - , a járvány után rengeteg modernizációs tevékenységre nyílt lehetőség mind szociális, mind gazdasági, mind technikai értelemben. Egyesek úgy vélik, hogy a reneszánsz felemelkedésében a kései 14.szd.-ban ennek a horrornak fontos szerepe lehetett. A pestis generációkon át visszatért egyébként egészen az 1700-as évekig kisebb-nagyobb járványok formájában, változatos mértékű pusztítást végezve. Úgy tartják, hogy kb. 100 ilyen járvány tört ki ebben a periódusban Európában.
Az amerikai pestis-járványok (16.szd)
Mielőtt betettük volna mi európaiak a magunk módján a lábunkat az amerikai kontinensre, addig az viszonylag elszigetelten létezett az európai, afrikai, illetve ázsiai civilizációktól. Az őslakosokkal való első találkozás addig ismeretlen járványok elterjedését eredményezte, úgy mint a kanyaróét, a himlőét stb. Ezek a járványok a bennszülöttek között nagyon gyorsan söpörtek végig rengeteg áldozatot szedve, nem egyszer pedig egész kultúrák összeomlását eredményezték. A himlő és egyéb új keletű betegségek a 16.szd.-ban betörtek Közép és Dél- Amerikába megnyomorítva ezzel az azték és inka társadalmakat. Természetesen az éremnek két oldala van, és mi európaiak is találkoztunk új betegséggel… A szifilisz, melyet Amerikából hoztunk be, nagy számban tizedelte meg az európai társadalmat.
