A kutatások arra mutatnak, hogy a kiváltó tényezők a hajlamos egyén azon pszichés fejlődésének szakaszához köthetőek, amikor az illetőben a szexuális értelemben vett nagykorúvá válástól nem tudatosuló szorongások és belső konfliktusok jelennek meg.
Ezek a tényezők természetesen nem mindenkinél okoznak problémát, hiszen hatásuk vagy nem hatásuk különbözik az egymástól eltérő emberek más biológiai és pszichés sajátságai miatt.
Tehát mivel ezek a tényezők a szexuális értelemben vett felnőtté válás időszakában tudnak igazán „hatni”, ezért nem meglepő, hogy ebből a szempontból leginkább érintett korcsoport a 10-14 évesek. Erre az életszakaszra pedig normálisan amúgy is kifejezett magasságbeli és súlybeli növekedés jellemző. A szociális tényezők közül kiemelném a kövérségtől való kóros rettegésre nevelést. Természetesen ez sem „hat” meg mindenkit, hiszen a civilizált társadalmak tele vannak túlsúlyos emberekkel, akiknek eszük ágában sincs a napi 30. chipsről lemondani. Viszont, ha valaki nagyon fogékony például a divat iránt, az már áldozatul eshet, mert 120kilós embereket nem találunk egy plakáton sem. Ezek az illetők elkezdenek fogyókúrázni, minek hatására pozitív megerősítéseket kapnak, így azt folytatják.
A fogyásra késztető pszichésen pozitív megerősítéshez jön még hozzá az, hogy a szervezetnek a hirtelen fogyásra (ha az kb. 3,2kg fölött van) van egy normálisan adott hormonális válasza, mely a további fogyást elősegíti.
A hirtelen fogyás miatt természetesen gyorsan zsírt veszítünk. A folyamat rövidsége miatt a testhőmérséklet is csökkeni kezd, ami miatt fázni kezdenek az érintettek, mely mozgásra sarkall. Ez pedig további súlyvesztést eredményez.
A folyamatos súlycsökkenés a menstruáció elmaradásához, valamint a későbbi szexuális élet zavarához vezet, mely az evési zavart az „ördögi kör” elvén tovább fogja rontani.
Az anorexia nervosa kialakulásának oka, dinamikája a 10-14 éves korosztállyal szemben a 15-16 éves korcsoportnál inkább a „függetlenségi harc” köré csoportosul. Ekkor a kamaszokban normálisan egy csata folyik a függetlenedésért. Az anorexiásokat is érinti, de ők a teljes függetlenség helyett inkább csak a „kölcsönös függőséget” választják.
Az anorexiára hajlamos 17-18 éves korosztályra pedig az jellemző, hogy társaikkal ellentétben, ha lehetőségük is lenne rá, nem hagyják el a családi otthont, nem költöznek el, nem mennek bentlakásos iskolába, vagy nem házasodnak később meg.
