Perzisztáló (megmaradó) utazási hasmenés I.
Az utazások alatt felmerülő akut (heveny) hasmenések, tehát amik definíció szerint 14 napon belül gyógyulnak, igen sokat tárgyalt téma. Mi van azonban azokkal az esetekkel, amikor nem ilyen rövid a gyógyulás, amikor a hasmenés az egész nyaralást megkeseríti, vagy még rosszabb esetben, amikor hazaérkezés után sem gyógyulnak meg a kint megfertőződött turisták? Ezen esetekről lesz most szó egy friss külföldi cikk összefoglalása alapján.
Hallott már valaki az ún. utazási orvoslásról, vagy angolul „travel medicine”-ről? Napjainkban ez egy igen fontos, és érdekes tudomány, ill. kutatási terület, melynek alapját és indokoltságát a világban végbemenő gazdasági, politikai és egyben mikrobiológiai változások is aláhúzzák. Első hallásra talán hihetetlen, de ezek a tényezők bizony szorosan összefüggenek. Ma már a globalizáció, a távoli utazások gyakorisága, az olcsóbb repjegyek miatt teljesen életszerű az az eset, hogy valaki akár 24 órán belül is megfertőzze a „szomszéd, mindig otthonülő Manci nénit” egy aznap, még Tájföldön elkapott egzotikus betegséggel. A fertőzések terjedésének nincsenek ma már távolsági korlátai, és ez bizony azzal jár, hogy a világ bármely pontján felbukkanó fertőzések potenciális fenyegetéseket jelenthetnek az egészen más kontinensen, társadalmi kultúrkörben vagy klímán élőkre nézve is. Ha egy beteg Hajdú-Bihar megyében betéved hasmenéssel a háziorvosi rendelőbe, ha nem is egyből, de az orvosnak eszébe kell, hogy jusson, hogy akár egy afrikai parazitáról is lehet szó a háttérben. 60 évvel ezelőtt kinek jutott volna ez eszébe? Az utazási medicina tehát a folyamatosan emelkedő fertőzések tényének, valamint az új megelőzési, illetve korszerű terápiás eljárások ismeretében igyekszik naprakész, korszerű utazás előtti, illetve utáni stratégiákat kidolgozni a fentebb részletezett problémák megakadályozása, enyhítése érdekében.
Az utazási orvoslás fontosságát a megmaradó utazási hasmenésben (persistent traveler’s diarrhea) szenvedők tudják igazán jól demonstrálni. A megmaradó utazási hasmenést a továbbiakban az angol eredetije alapján „PTD”-vel rövidítem majd.
Minden 2.-5. turista, aki trópusi vagy szemitrópusi (félig trópusi) területre utazik, számíthat az utazók hasmenésére. A leggyakrabban érintett területek főként Dél-Amerika, a karibi térség részei, Afrika és Dél-Ázsia. A legtöbb eset megnyugtató módon magától is meggyógyul, és nem tartanak tovább 1 hétnél. Természetesen ezek az igen gyors lefolyású megbetegedések is lehetnek életveszélyesek, ha nem tudjuk megfelelően pótolni a folyadékot, vagy, ha nem is tudjuk azt magunkhoz venni az esetlegesen társuló hányás miatt. Ekkor mindenképp hívjunk orvost, mert a vénás folyadékpótlás életfontosságúvá válhat.
Vannak azonban olyan utazók, akik rosszabbul járnak. Számos tanulmány alapján az derül ki, hogy a kiutazók 3-10%-a két hétnél tovább, míg 0.8-3%-a 1 hónapnál tovább küzd hasmenéssel.
PTD-ről (tehát a megmaradó hasmenésről) akkor beszélünk, ha a hasmenéses tünetek az utazás alatt vagy az utazásból visszatérve hamar lépnek fel és több mint 3-4 hétig tartanak. Ez kellemetlen és mindenképp kivizsgálásra szoruló probléma, orvosi eset.
Az orvosi kivizsgálásra azért van szükség, mert a PTD esetében mindenképp ki kell zárnunk a bakteriális vagy parazitával (élősködővel) történt megfertőződés lehetőségét. Ha a széklet vizsgálat negatív, még akkor is sor kell, hogy kerüljön a legfontosabb gastroenterológiai (gyomor-bélrendszeri) és mikrobiológiai vizsgálatokra. Sok PTD-s betegnél egy idő után kiderül, hogy milyen kórokozó is okozta annak idején a hasmenést. Ezek a betegek gyakran rendelkeznek fertőzés utáni maradványtünetekkel. Ilyenek tünetek lehetnek a gyulladásos panaszok, a felszívódási zavarral járó (malabszorpció) és a funkcionális problémák. Érdekesek azok az esetek, amikor valakinél a fertőzés következtében derül fény egy krónikus gastroenterológiai problémára, amiről addig nem is tudott. Ebben az esetben az orvos eredetileg a fertőzés okozta tünetek miatt kezdi vizsgálni a pácienst, de később ennek a vizsgálatnak a folyamán derül ki egy krónikus betegség.
A fentiek értelmében a PTD-szindrómát 3 kóroki csoportba oszthatjuk
- Perzisztáló (megmaradó) fertőzések
- Posztinfekciós (fertőzés utáni) folyamatok
- Gastroenterológiai megbetegedések, amikre a fertőzés következtében derült fény
A PTD diagnosztizálásában a hagyományos általános orvosi vizsgálaton (fizikális vizsgálat), valamint a képalkotó és endoszkópos vizsgálatokon kívül számos laboratóriumi teszt is segít, például:
- széklettenyésztés
- toxin kimutatás székletből
- vérvizsgálatok
- teljes vérkép vizsgálata
- gyulladásos fehérjék vizsgálata
- ionok vizsgálata
- enzimek vizsgálata
- antitestek vizsgálata
- toxinok kimutatása
- PCR (genetikai alapú vizsgálat)
