Ebben a bejegyzésben folytatjuk a kolera történelemben való megjelenését
A harmadik feljegyzett nagy kolera járvány 1852 és 1859 közé esik. Ez a földrészeket áthidaló terjedés követelte a legtöbb halálos áldozatot. A kiindulási pont ezúttal is India. A kór végighaladt Ázsián Európán, Afrikán, sőt Észak-Amerikán is.
A legsúlyosabb év az 1854-es volt, amikor csak a brit szigeten 23 ezren vesztették életüket, és voltak olyan időszak, amikor 10 nap leforgása alatt megközelítőleg 500-an haltak meg. Ugyanakkor ennek az évnek sikertörténete is van. Dr. John Snow ekkor folytatott kutatást arra vonatkozólag, hogy vajon hogyan is terjedhet a betegség. Azt feltételezte, hogy Londonban a kolera forrása esetleg egy Broad Street-i kút. Snow ugyanis nem hitt a már tárgyalt elméletről, miszerint a járvány a „rossz levegőtől” lenne származtatható. A kút karját eltávolították, így azt nem lehetett többé használni. Ezután a kolerás esetek száma drasztikusan csökkenni kezdett. Snow volt tehát az, aki elsőként rámutatott arra, hogy a járvány közvetítője a víz lehet, így a betegség már némiképp szabályozhatóbbá vált. London városnegyedében, ahol ez a kút volt (Soho), emlékül az ma is megtalálható kiállítva.
A kolera kórokozója, a Vibrio cholerae azonban nem Snow nyomán lett ismert. Snow arra mutatott rá, hogy miként terjed a betegség, de arra nem, hogy azt mi okozza. A kolera baktériumát először, szintén 1854-ben, Filippo Pacini izolálta, azonban ezen felfedezése nem terjedt még el akkor. Robert Koch 30 évvel később azonban Pacinitól függetlenül nemcsak, hogy mikroszkóp alatt újra megtalálta a baktériumot, hanem azt már a kolera kórokozójának is tekintette helyesen.
A negyedik kolera nagy kolerajárvány 1863-ban tört ki és 1879-ig tartott. A járvány a Bengáli öbölből indult ki és azok az indiai muszlimok vitték el a Közel-Keletre, akik Mekkába mentek zarándokolni. A Közel-Keletről pedig Európába, Afrikába és Észak-Amerikába is eljutott ismét a kolera. A 90 ezer fertőzött mekkai zarándokból 30 ezren veszítették életüket. Oroszországban 1866-ban a betegség 90 ezer ember halálát okozta.
Az ötödik nagy kolera járvány 1881-1896-ig tartott. Szintén Bengáli Öböltől indult és végigsöpört Ázsián, Afrikán, Dél-Amerikán, valamint Francia- és Németország egyes részein. A járvány 1893-1894 között Oroszországban 200 ezer, míg Japánban 1887-1889-ig 90 ezer életet követelt. John Snow nyomán karanténokat létesítettek, így a kolera Angliát és az Egyesült Államokat elkerülte.
1892-ben áttörés következett be, ugyanis egy ukrán bakteriológus, aki főként Indiában dolgozott kifejlesztette az első emberi oltást a kolera ellen.
A hatodik járvány 1899-1923 közé tehető. Mielőtt a járvány elérte volna a Közel-Keletet, Észak-Afrikát, Oroszországot és Európa egyes részeit, azelőtt Indiában több mint 800 ezer emberi életet követelt. 1923-ra a kolera visszavonult a világ nagy részéről, de Indiában még sok helyen megmaradt ezután is.
Jelenleg a kolera hetedik, több földrészt is érintő járványa zajlik, melyről részletesen a következő bejegyzésben lesz szó.
Azt mindenestre elmondhatjuk, miután mind a történelemben, mind napjainkban áttekintettük a kolera dinamikáját, terjedését, hogy ez a betegség mindig is, és mind a mai napi is egy megelőzhető kór. A járvány a Gangesztől indult ki és végigsöpört mindannyiszor a világon. Terjedésében elsődleges szerepe volt az fertőzött ivóvíznek és ételnek.
Felfogjuk tehát egyáltalán, mi itt a fejlett világban, hogy micsoda luxus körülmények közt élünk? Valóban, számunkra az nem kérdés, hogy bármikor tiszta ivóvízhez jutunk-e vagy sem, ami egy halálos kór megelőzésében a legalapvetőbb feltétel. Ezt a világ nagyon nagy része nem teheti meg, a fejlődő országokban ez a kiváltság rengeteg embertársunknak nem adatik meg. A kolera gyilkos történelme rávilágít arra, hogy a tiszta ivóvíz mennyire széleskörű és általános probléma tértől és időtől függetlenül.
Forrás:
http://www.cbc.ca
johnsnowbicentenary.lshtm.ac.uk
