Pestis az újkorig...
A milánói nagy pestis (1629-1631)
Az észak Olaszországban 1629-1631-ig dúló pestisjárvány bubópestis képében jelentkezett. A járvány Lombardiában és Velencében volt a legsúlyosabb. Összesen 280ezer lelket követelt. Ez a pestisjárvány volt az 1300-as évek járványának egyik utolsó feléledése. A betegséget a francia és a német hadi csapatok hozták be. Ebben az időszakban dúlt ugyanis a Harmincéves-háború (1618-1648). Milánó a 130ezres lakosából 60ezret elvesztett.
A londoni pestisjárvány (1665-1666)
A londoni pestisjárvány a történelem igen hírhedt veszedelme, mely az akkori Angliában megközelítőleg 75-100ezer ember életét követelte, ami az akkori London lakosságának egyötödét jelentette. A járvány valószínűleg Hollandiából jutott idáig, ahol 1599 óta számos pestises járvány zajlott. Utólag igazolva lett, hogy kór ún. bubópestis formája pusztított, és terjesztői a bolhák voltak. Az 1300-as évek második felében tomboló „nagy pestis” járványhoz képest egy kisebb méretű „kiadás” volt. Azt azonban meg kell említeni, hogy egyes kutatók szerint ez a járvány nem biztos, hogy pestis járvány volt, ugyanis utólag áttekintve a tüneteket és a lappangási időt a kór nagyon hasonlít egy hemorrhágiás (vérzéssel járó) vírusos lázra. Londont a gazdagok el tudták hagyni –maga a király is- de a szegények egy bizonytalan jövőért nem mentek el. Gondoljuk csak el, a járvány nem 1 hétig tartott… Ráadásul mindenkinek egy igazolást kellett kapnia a „Lord Mayortól”, hogy egészséges, ezt pedig nem kapták meg könnyen. A pestis végével egy időben pusztított a nagy londoni tűzvész, melyben London nagy része leégett. A felújítási munkálatok, azonban –melyek több mint 10 évig tartottak -, viszont igen jövedelmezőek és modernizálóak voltak. Az utakat kiszélesítették, áthajló oromzatokat többé nem építettek, és a faépületek felhúzása tiltottá vált. London egészségesebb környezetűvé vált.
A marseille-i nagy pestisjárvány (1720-1722)
A járvány 1720-ban érte el Franciaországot és bubópestis formájában jelentkezett. Az áldozatok száma Marseille-ben és a környező területeken 100ezerre tehető. A parlament úgy vette elejét a pestis terjedésének, hogy egyrészt halálbüntetéssel sújtotta azt, aki kommunikációt létesített bármilyen módon Marseille és Provence egyéb területei között, valamint felépíttette az ún. „Pestis falat” (Mur de la Peste).
A város egyébként hamar felállt romjaiból. A gazdasági lábadozás csak pár évig tartott, amint a kereskedelme elérte Nyugat-Indiát és Latin-Amerikát. 1765-re a lakosság száma megfelelt a pestis kezdeti 1720-as évnek.
A moszkvai pestisjárvány (1771)
1771 tavaszán tört ki felismerhetően ez a pestis. A járvány megfékezésére irányuló intézkedések rendkívül mértéktelennek tűntek az akkori lakosság szemében, mely haragot és félelmet szült. Erőszakkal karanténokat húztak fel, magántulajdonokat romboltak le ott, ahol fertőzöttség látszódott és cserébe semmilyen kompenzációt nem kapott senki, nyilvános fürdőket zártak be stb. A város gazdasága nagyjából meg is bénult, mivel rengeteg gyárat, piacot, üzletet, illetve adminisztratív tevékenységet folytató épületet bezártak. Mindezt élelmiszerhiány követte, mely természetesen az életkörülmények romlását idézte elő. A jómódúak elhagyták a várost. 1771. szept.17. reggelén mintegy 1000 ember verődött össze, akik lázadók szabadon bocsátását és a karanténok felszámolását követelték. A hadsereg szétoszlatta a tömeget és elnyomta a lázadást. Körülbelül 300 embert állítottak bíróság elé. A kormányküldöttség élén egy bizonyos Grigory Orlov érkezett a városba szeptember 26-án, akinek a rend visszaállítása volt a feladata. Új intézkedések születtek a pestis ellen, a lakosság munkát, ételt kapott. Moszkva polgárai végül is megbékéltek.
