Bemutatkozás

Mindenkit szeretettel üdvözlök a blogon!

Dr. Eipel Olivér vagyok, 3 éve végeztem a SOTE általános orvosi karán. Jelenleg kutatói tevékenységet végzek a gyermekkori leukémiákkal kapcsolatban.
Hogy miért is hoztuk létre ezt a blogot?
Nap, mint nap tapasztalom a betegek vagy ismerőseim körében, hogy az emberek orvos helyett egyre inkább a neten „gyógyítgatják” magukat.


Tovább >>

Friss topikok

Szifiliszben elvégezhető laboratóriumi tesztek

Medukáció 2014.11.03. 05:56

A szifilisz esetén több fajta szerológiai teszt is elérhető, illetve alkalmazható.

Ilyenek a VDRL-reakció és a RPR-reakció. Ezek általában a fertőzés bekövetkezte után 6 héttel lesznek pozitívak. Ezek a tesztek nem specifikusak a Treponema pallidumra, azaz nem magát a baktériumot mutatják ki.

VDRL. A szifiliszes betegek egy specifikus antitestet termel, mely reakcióba lép egy speciális molekulával a diszfoszfatidil-glicerollal, melyet az ökör szívéből lehet kinyerni. Ezt a reakciót lehet látványossá tenni. A teszt a sánker képződés után kb. 1-2 héttel lesz pozitív.

RPR. A szifilisz következtében a sérült sejtekbkől egy ún. „lipoid” anyag szabadul ki. A Spirochetákból (a szifilisz kórokozója is egy spirocheta) szintén kiszabadul egy ilyen anyag. A szervezet ezek ellen termel antitestet, melyeket ki lehet mutatni.

 A két reakció egyike sem specifikus a szifiliszre, azaz más állapotokban is lehetnek pozitívak, nemcsak a szifiliszben: Terhesség (nem szifiliszes anyánál is!), lepra, tuberculosis, hepatitis-B vírusfertőzés, malária, egyes daganatos betegségek, autoimmun betegségek stb. Épp ezért a szifiliszt meg kell erősíteni egyéb tesztekkel is, illetve nézni kell természetesen a beteget is. Pl. primer vagy szekunder stádium ismert tüneteit.

Mégis azért jók ezek a nem specifikus tesztek, mert a gyógyulás követhető. Ha a beteg gyógyul, a kórokozók pedig eliminálódnak, akkor tesztek hamar negatívak lesznek a betegek nagy részénél, de nem mindenkinél. A specifikus tesztek, bár tényleg magát a szifilisz kórokozója ellen termelt antitesteket mutatják ki, a gyógyulás után is kimutathatóak lesznek, mert az immunrendszer sokáig termelni fogja őket a biztonság kedvéért.

 A VDRL és a RPR is 78-86%-ban pozitív lesz a primer szifilisz esetén, 100%-ban a szekunder szifilisznél, és 95-98%-ban a harmadik stádiumban is.

 A diagnózis megerősítéséhez további, már specifikus tesztek válhatnak szükségessé, ha a beteg tünetei alapján a diagnózis amúgy nem lenne egyértelmű.

 Ilyen tesztek például az immobilizációs tesztek, vagyis amikor a baktériumokat, amik folyamatosan mozognak, mozdulatlanná tesszük. A mozdulatlanná válást sötétlátóteres mikroszkópban tudjuk majd észrevenni. Immobilizációs tesztek: TPI vagy Nelson-teszt.

 További specifikus teszt a TPHA ( Treponema pallidum hemagglutinációs teszt). Ebben az esetben a vörösvértestek felszínére helyezzük laboratóriumi körülmények közt a szifilisz kórokozóit és a beteg savóját (amelyet a vérének lecentrifugálásával nyerünk) ráöntjük. Ha a beteg fertőzött volt, akkor antitesteket termelt a Treponema pallidum ellen, amik reagálni fognak azokkal a vörösvértestekkel, amiknek felszínére a kórokozókat mesterségesen kirögzítettük. A vörösvértestek „kicsapódnak”. Így a reakció igazolja a szifilisszel való fertőzöttséget.

 Specifikus teszt az FTA-Abs teszt is (fluoreszcens Treponema antitest próba), melyet a nem specifikus VDRL és RPR tesztek megerősítésére használhatunk. 84%-ban mutatja ki az első stádiumot és megközelítőleg 100%-ban a további stádiumokat.

 A specifikus tesztek hátránya, hogy még gyógyulás után is, akár életvégig pozitívak maradhatnak anélkül, hogy betegek lennénk. Pozitivitásuk esetén, ha már tünetmentesek vagyunk, további vizsgálatok kellenek. Éppen ezért ha egyszer már szifiliszből gyógyult valaki és újra tesztet akarnak nála csináltatni, mindenképp tájékoztassa kezelőorvosát korábbi fertőzéséről, mert csak így tudjuk helyesen értékelni az elvégzett vizsgálatokat!

 Ha esetleg fontos az, hogy jelenleg zajlik-e fertőzés vagy sem, akkor megvizsgálhatjuk, hogy milyen antitestek vannak jelen a beteg széruméban. Ahogy mondtam, vannak olyan antitestek, amik csak egy ideig vannak jelen (IgM típusúak) és vannak olyanok, melyek élethosszig is lehetnek még a fertőzés lezajlása után is (IgG típusúak). Ezek elkülönítését is el lehet végezni szifilisz esetében is.

 Akik éppen tünetmentes, látens stádiumban vannak, vagy arra csak gyanú is van (mert például a tünetek alapján biztos fertőzés idején nem szedtek antibiotikumot), náluk a fenti tesztek egyikét vagy többjét több alkalommal is el kell végezni a tévesztés elkerülése érdekében!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://medukacio.blog.hu/api/trackback/id/tr116858781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása