Az előző cikkben a kolera történelemben való felbukkanását kezdtük áttekinteni. A kolera jó példája egy olyan betegségnek, amely rendkívül veszélyes, gyorsan terjed, ugyanakkor viszont higiéniás szabályokkal megelőzhető. Nem is vagyunk elég hálásak itt a modern világban olyan számunkra evidensnek tartott dolgokért (pl. tiszta ivóvíz), ami annak idején, de még ma is milliók életét menthette volna meg!
Ahogy arról szó volt, ez a könnyen halálhoz vezető betegség 6-szor okozott földrészeket is áthidaló járványokat, a hetedik pedig jelenleg is tart a fejlődő országokban. Ebben a bejegyzésben a második járványtól indulunk. (Az elsőt az előző bejegyzésben tárgyaltuk).
Bár a történelmet a kolera szempontjából több ezer évre visszamenőleg nem tudjuk követni, annyi bizonyos, hogy ez a kór már az első, általunk számon tartott, világméretű járvány (pandémia) előtt is jelen volt. A Krisztus előtti időkből is származnak feljegyzések Indiából, melyek kolera-szerű kórképeket írnak le. A kolera egyébként maga görög eredetű szó és jelentése „epéből származó betegség”. Ma már persze tudjuk, hogy semmi köze nincs az epéhez.
A 17. században kolerával jelöltek számos olyan súlyos gyomor-bél eredetű betegséget, mely hányással vagy hasmenéssel járt.
A kolera második, több földrészt is érintő kirobbanása 1826-ra tehető. Ez a járvány azonban már Európán is végigsöpört. Oroszországból indult, elérte Lengyelországot, majd egész Európát, valamint Észak-Afrikát, sőt Észak-Amerika keleti partjait is. Természetesen a kereskedelmi hajóutaknak a terjedésben nagy szerepük volt.
A járvány 1831 októberében lesújtott Nagy Britanniára is és 1832-ben elérte Londont is. Bár 1837-re teszik a második járvány végét, azonban a kolerának Londonban még ezután is voltak fellángolásai 1841-ben, 1854-ben, valamint 1866-ban is.
A kolera esetében is érvényesül az éremnek két oldala van eset. A Szuezi csatorna megnyílása, az új típusú hajók felfedezése és sikeres alkalmazása nemcsak a kereskedelem számára jelentett virágzást, de egy gyilkos járvány terjedésének is.
Az ipari forradalom nemcsak egyszerűen azt idézte elő, hogy a kolera elterjedt, hanem a járványok gyors terjedésének is kedvezett. Amikor ugyanis a betegség betört Európába, az akkori világ kereskedelmének központjába, akkor már semmi nem állt az útjába, hiszen a modernizálás eredményeként létrejött vízi és vasúti hálózatok extrém mértékű segítséget jelentettek a villámgyors terjedéshez és a gyakori kisebb járványok megjelenéséhez.
A kolera immár nemcsak a Gangesz és Afrika partjainál, hanem Európa legmodernebb ipari városaiban pusztított. Mindebből persze az is következik, hogy bár ezek a városok az akkori civilizáció „csúcsai” voltak, azonban mivel a betegség terjedéséhez rossz higiéniás körülmények is kellenek, érződik, hogy a tisztasági, valamint egészségügyi állapotok nem voltak még annyira modernek, mint a maguk a gyárak…
Nagy Britannia, Oroszország és később Németország vezetői a járványok feltartóztatása miatt olyannyira szigorú szabályokat hoztak (pl.: karanténok, temetési szabályok), hogy nem egyszer kolera-lázadások törtek ki a lakosság részéről (pl: Anglia 1831, Németország 1893). Ha visszaemlékszünk, a pestis kapcsán is törtek ki felkelések hasonló okok miatt Oroszországban, Moszkvában.
Forrás:
http://www.cbc.ca
commons.wikimedia.org
